Minden amit tudnod kell mielött elkezdesz állatozni

A sertés, a juh, a kecske, a nyúl és a baromfi etetése, takarmányozása szakértelmet követel az állattartótól. Egyáltalán nem mindegy, hogy mit, hogyan, mikor etetünk állatainkkal. A legegyszerűbb, ha tápot vásárolunk, mert ezt szakemberek állítják össze. Ez azonban drága, van helyette olcsóbb megoldás. Ha megismeri az egyes takarmányok jellemzőit, az állattartó a saját maga által előállított takarmánnyal is el tudja látni az állatokat, és egészséges húst, tejet, tojást tud előállítani.

Zöldtakarmányt adhatunk a juhnak, kecskének, nyúlnak, sertésnek és a baromfi fajok közül elsősorban a lúdnak és a kacsának. A tyúk is elcsipegeti, de gyengén tudja hasznosítani. Juhnak, kecskének, sertésnek lucernából naponta 2–5 kg adható. Gyökér- és gumós takarmányok Magas víztartalmú, nagy tömegű takarmányok, mint például a takarmányrépa, a burgonya. Étrendi hatásuk kedvező, de nagy mennyiségben adagolva hashajtó hatású lehet. Etetésre elő kell készíteni, ami szeletelést, aprítást, zúzást jelent. Gyökér és gumós takarmányból a juhnak, kecskének naponta 1–3 kg, a sertésnek 3–5 kg adható. A szénák A széna zöld növényből szárítással készül. A levágott növényt a nap szárítja meg. Széna készíthető a rét füveiből, a szántóföldön termesztett pillangós növényekből – a lucernából, lóheréből. Egyes fajtái igen értékes takarmányok. Jól és hosszú ideig tárolhatók, ezért egész évben etethetők.